Ha az erdőben bolyongunk és belebotlunk egy vaddisznóba, vagy esetleg egy egész kondába, nem kell azonnal a legrosszabbra gondolnunk.
Ellenkezőleg, lenyűgöző látványban lesz részünk. A találkozás azonban inkább lesz bizarr, mint mulatságos, ezt megígérhetem. Egy véletlen folytán minél közelebb kerülünk hozzájuk, annál nagyobb lesz a riadalom mindkét félben, majd ezután az irántuk érzett tiszteletünk is. Termetüket, téli hosszú fekete színű szőrzetüket látva nem egy dédelgetett otthoni kis kedvencünk jut róla eszünkbe. Nem árt az óvatosság, százszázalékosan nem veszélytelenek! A legszembetűnőbb dolog a fekete ijesztő csuhájuk ellenére még egy avatatlan szempár számára is a házi disznóhoz való hasonlatossága. Ez nem véletlen, hiszen kutatások bizonyítják a rokoni összetartozásukat, vagyis a vaddisznó a ma élő házi disznó őse. Hogy mit érdemes tudni róla – kezdjük az elején!
A vaddisznó térhódítása a világ szinte összes országában napjainkban is zajlik. Kevés olyan állat létezik, melynek hasonló alkalmazkodó képessége van, és ilyen szapora, éppen ezért erős szelektációra szorul. Az egész évben vadászható vadfajok közé soroljuk, kivéve etikus meggondolásból fialási időszakban a kocát. Mára a nagyon magas hegységek, illetve a tartósan jég és hófedte területek kivételével minden szárazföldön megvetették a lábukat. Terjeszkedésükben a legfontosabb szempontot a biztonságos búvóhely és a táplálék jelenti.
A vaddisznó éjszakai állat.
Késő délutántól, szürkülettől aktív egészen korareggelig. Ebben az időszakban mozog leginkább, éli társas életét és jár élelem után. Szaglása nagyon jó, hallása kitűnő, látása inkább gyengének mondható. A fagyos föld alatt hetven centiméterre lévő eleséget is kiszimatolja, megtalálja, és kemény túrókarimájával kiássa azt. Legkedveltebb csemegéi közé tartozik a tölgyesek termése, a makk, illetve a pajorok, giliszták, gombák, melyekért egész évben gyakran feltúrja az erdők talaját, hogy tápláló fehérjéhez juthasson belőle. Következő évben a nyár közeledtével étrendje a tejesedésnek indult gabona magvakkal, és sok egyéb más dologgal, például tojással egészül ki. Először az árpa, a rozs, majd a búza és kukorica is érni kezd, így a mezőgazdaságban nagy károkat okozva letarolja a kultúrnövényeket, melyeket még betakarításuk után is keresgélve szemezget a tárcsázatlan tarlókról. Ezen kívül nem vet meg semmilyen növényi vagy állati eredetű fehérjét sem. A kérődző állatok sebzett, legyengült, vagy elhullott egyedeit pillanatok alatt széttépi és felfalja az azt megtaláló konda, de tavasszal, nyár elején vadászik a magatehetetlen újszülöttekre, madárfiókákra és pockokra egyaránt. A fogazata is mutatja: Mindenevő!
Azokon a helyeken, ahol az ember nem háborgatja, nappal is mutatkozik. Előszeretettel sütkérezik napfelkelte után a déli oldalakon a saját maga által túrt vackában. Az élőhely adottságától függően kora reggelre általában mégis inkább rekettyébe, vagy sűrű nádasba húzódik vissza a zaklatás elől. A konda egyedeit egy vagy több koca, süldők és malacok alkotják. Vezetőjük általában egy öregebb, és mindenben a legrátermettebb egészséges példány a vezérkoca. Fő feladata a konda védelme és irányítása. A felnőtt nőnemű egyedek rendkívüli módon őrzik és védik a kicsinyeiket a nagyragadozóktól, mint például a farkastól és az aranysakáltól, vagy az embertől, éppen ezért veszélyesek. Nyáron és télen is dagonyázik, a parazitáktól iszappakolással szabadul meg.
Fialás időszakában; január vége és április között a természetben, például túrázás, vagy kutyasétáltatás közben gyanútlanul rásétálhatunk egy fialó vacokra, melyben általában 6-8 malac talál menedéket. Ha ekkor minél hamarabb nem távozunk, vagy netán még kézbe is vesszük a cuki csíkos kis egyedeket, a malac segélyhívó visítása miatt biztos, hogy megtorlás nélkül nem ússzuk meg.
Csak egy gyors összehasonlítás: Az emberek viszonylatában nézve képzeljünk el egy kitalált helyzetet, amikor egy játszótéren a homokozóból emberrablók akarják elhurcolni kicsiny csemeténket. Mi várható ezután? Ha a közelben tartózkodó anyának sikerül időben odaérnie, tíz körömmel fog harcolni azért amit megszült, mert az a legféltettebb kincse. Ha ezt mindenki megértette, akkor ugorjunk vissza az előbbi példához, és vizsgáljuk meg, mit tenne egy malacait védő koca. A száz kilogramm körüli feldühödött disznó úgy fog előkerülni a semmiből, mint egy bólinggolyó, és ha első nekifutásra nem dönt le a lábunkról, vastag izomkötegekkel teli rövid nyakát, fejét és orrát használva előbb utóbb eléri célját. A legnagyobb probléma azonban csak ezután következik.
A támadás során a kanok az állkapcsukból 4-8 centire kiálló csontszínű, sarló alakú, élesre fent agyaraikkal ejthetnek rajtunk halálos sebet, míg a kocák harapnak. Nagyobbat, mint egy kutya! Ezért nehéz megítélni, hogy miután földre kerültünk, mennyivel ússzuk meg. Ha mégis ilyen támadás áldozataivá válnánk, bármennyire nehezünkre esik is, hasra kell fordulni, és kezeinkkel védeni a fejünket. Az elrettentés ellenére kevés bizonyító erejű adat szolgál ilyen támadások igazolására, de megtörténhet. Általában a sebzettek után keresése a legveszélyesebb. Ha az élet úgy hozza és futnia kell, elég kitartóan teszi, sebessége a 45km/h-t is elérheti. Villámgyors mozdulatokra képes, az orra felé szűkülő ék alakú teste sokszor még az erős drótkerítésen is átgázol, ezért a sűrűben a velünk szembe futó disznó elől, ha tehetjük, érdemes egy fa törzse vagy más fedezék mögé húzódni.
A kanokat ivarérettségük elérésekor, körülbelül hat hónapos korukra kiközösítik a kondából, ezért azok kiválnak, és a további életükben mindenben csak magukra számíthatnak. Öreg korukra ezekből a remete kanokból lesznek a legnagyobb példányok, a vadászok áhított álmai.
Érdekességek:
A legnagyobb testű vaddisznó az európai. Súlya a három mázsát is elérheti.
A Magyarországon vadászható vadfajok közül talán a vaddisznók éjszakai vadászata hozza leginkább lázba a vadászokat.
A sertés sejtösszetétele nagyon hasonló az emberéhez, ezért donorként próbálják alkalmazni a transzplantációk során. A szívsebészet területén már eddig is komoly sikerek születtek.
A vaddisznó húsa koleszterinszegény, vitaminokban gazdag, és sokkal ízletesebb a házi sertésénél.
A vaddisznó húsának fogyasztása magában rejt egy apró veszélyt, a fonálférget (Trichinella spiralis). Nagysága 1,4-4 mm, a vékonybélben élősködő féreg, mely halált is okozhat. A védekezés ellene nagyon egyszerű, hatvan fok felett kell sütni, vagy főzni a húst, és ha még van is benne, minden fertőzés azonnal elpusztul. A vaddisznó húsából kolbász vagy nyers sonka készítése csak a szakhatóság vizsgálata után lehetséges.
Rácz Tibor
vadász-író
