A nyári napsugarak felébresztik az emberben a vágyat, hogy szó szerint kiszabaduljon a négy fal közül, ősi ösztönök szólítanak ilyenkor a természetbe. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel kis országunk megannyi csodás hellyel kényezteti el a kirándulókat, több napon át is barangolhatunk és folyamatosan fedezhetünk fel újabb természeti gyöngyszemeket hazánkban. Azonban nem mindig van alkalom arra, hogy napokon át ringatózzunk a természet lágy ölén. Nem is kell feltétlenül távoli utazásokban gondolkodni, hiszen a zöld nyújtotta gyönyörű látványban és élményekben akár a városokban is részünk lehet. Éppen ez járt a fejemben, mikor először megfogalmazódott bennem a debreceni kirándulás gondolata.

A Hajdúság fővárosa sok dologról híres, akár történelmi, akár kulturális szempontokat veszünk alapul. Mindezen felül azonban azon ritka városi települések közé tartozik, melyek elmondhatják magukról, hogy nevük egy országosan ismert természeti látnivalóval is összekapcsolódik. Ez pedig nem más, mint Debrecen ikonikus helye, zöld tüdeje, a Nagyerdő. A kirándulás tervezésekor próbáltam minél több információt összegyűjteni és már ekkor világossá vált számomra, hogy a Nagyerdő a családoknak kifejezetten ideális úti cél. A természeti értékekre kíváncsiak a tanösvényeken keresztül megismerhetik a terület állat- és növényvilágát, a Botanikus kertben távoli vidékek növényei láthatók, a gyerekeket Debrecen legnagyobb játszótere várja, ha pedig a túránk egy meleg nyári napra esik, az Aquaticum Élményfürdő nyújt felfrissülést.

Kijutni a Nagyerdőre az 1-es és a 2-es villamossal a legegyszerűbb, mi a 2-est választottuk. A nagyváros porából megérkeztünk az 1082 hektáron elterülő, ritkaságnak számító zöld területre. Hogy miért ritkaság? A Dunántúlon vagy az ország északi részén élők számára mi sem természetesebb, minthogy településük közelében van legalább egy olyan erdős terület, ahol kirándulni lehet. Ám korántsem az a hajdúságiaknak, akik számára a Nagyerdő éppen ezért még nagyobb értéket képvisel. Az Alföld sík területén oxigénnel teli zöldet, buja rengeteget találni valódi kihívás, a parkerdővé alakított Nagyerdő ösvényein kanyarogni elemi öröm, igazi feltöltődés. Hogy még inkább az legyen, az elmúlt években nagyon sokat tett a város. Miközben a látnivalók, túraútvonalak után kutattam, számos érdekes cikket olvastam arról, hogy a közelmúltban milyen nagy léptékű beruházások történtek a mára Debrecen jelképévé vált Nagyerdőn. Parkosítás, a stadion és a kilátóként is működő Víztorony felújítása, a Békás-tó és környékének megújulása több milliárd forintból valósult meg - ahogyan azóta világosan látszik, nem csak a debreceniek örömére.

Az erőfeszítések elérték céljukat, hiszen a Nagyerdő mind kedveltebb országos úti cél. Évtizedeken át az elhanyagoltság miatt megkopott fényét sikerült helyreállítani, fényesebben ragyog, mint korábban bármikor. Erről győződhettünk meg mi is, mikor nekivágtunk, hogy felfedezzük ezt a különleges területet. Nevét egykori hatalmas, 100-120 évet megélt fáiról kapta a valaha volt, egybefüggő nyírségi erdők részeként fennmaradt Nagyerdő. Bár ezeknek a matuzsálem korú fáknak a nagy része már nem látható, árnyat adó, terebélyes lombokból ma sincs hiány itt. A mára parkerdővé szelídített terület 1939-től védett, a legelsőként került az ország természetvédelmi területeinek nyilvántartásába. Mivel napjainkban is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az erdő élővilágán keresztül mind a természet szeretetét, mind annak megismerését elősegítsék, Oktatóközpontot alakítottak ki az erdő szélén, ahonnan két tanösvény is indul, a legszebb tölgyes részeken átvezető Odvas keltike és Gyöngyike. Mi ez utóbbit választottuk, mivel bejárása 1-2 órát vesz igénybe, így gyermekes családok számára könnyebben teljesíthető, mint az elsősorban diákoknak és felnőtteknek javasolt, 2-3 órás túrát jelentő Odvas keltike tanösvény.

A Nagyerdő legidősebb fái 2-300 évesek, séta közben ezekből nem egyet volt szerencsénk látni is, felnőttek és gyerekek legnagyobb csodálatára. A faóriások többsége kocsányos tölgy és hárs, de idős akácok és nyárfák is szegélyezik az ösvényeket. A magas lombkoronák alatt mellettünk a cserjék gazdag világa burjánzott. A sűrű zöldben a szakavatott szem könnyen felismeri a kökényt, a galagonyát, de megtalálható itt a kecskerágó és mogyoró is sűrűn látható, koranyáron pedig a bodza nagy, fehéres virágai díszítik az erdő alját. A növények változatos összetétele lehetővé teszi, hogy országos ritkaságok is megéljenek ezen a területen. Közéjük tartozik a nagyvirágú ibolya, a közönséges tölgyespáfrány vagy a sárga árvacsalán. Az erdő növényei időszakonként váltják egymást, minden évszaknak más-más arculatot kölcsönözve. A mi nyár közepi kirándulásunkat az erdei varázslófű tömegei üdvözölték apró virágaikkal.

A gyerekek figyelmét a túra során főként a különlegességekben bővelkedő rovarvilág kötötte le. A mindent a szemnek, semmit a kéznek elv alapján indultak rovarvadászatra és percenként felhangzó kiáltásokkal adták a felnőttek tudtára, hogy egy újabb érdekességre bukkantak az aljnövényzet sűrűjében. A környezetébe szinte észrevétlenül beleolvadni tudó bennszülött sisakos sáska, a csápjával együtt akár tenyérnyi méretűre is megnövő nagy hőscincér és az egyik legfurcsább rovar, az imádkozó sáska még a gyakorlott túrázók számára is ritka látványt jelentenek, nem csoda, hogy az aprónépet egyenesen elkápráztatták.

A tanösvények különböző stációin a madarak is bemutatásra kerültek, így tudtuk, hogy nemcsak lefelé érdemes néznünk, de jól járunk, ha a lombkoronákat is alaposabban szemügyre vesszük. Ahogyan a táblák is szemléltették, madarak és denevérek tekintetében sem lenne oka szerénykedni a Nagyerdőnek. Az árnyas helyeken igazi kaland volt rábukkanni az odúkra, mégha azok lakói nem is mutatkoztak meg előttünk. Még a kirándulás előtt olvastam róla, hogy az elmúlt évtizedek sajnos több madárfaj eltűnését hozták magukkal, mégsem voltak kétségeim, hogy így is lesz részünk sok madár látványában. Nem is csalódtam, a Nagyerdő egyre több ökörszemnek és örvös légykapónak ad otthont, megfigyelhető a darazsak lárváival táplálkozó darázsölyv, az egerészölyv és a héja. Útunkat a különböző harkályféleségek jellegzetes kopácsolásának hangja kísérte, tökéletes aláfestést adva az erdei túránknak.

Semmiképpen sem szerettük volna kihagyni a kirándulásból a méltán híres Botanikus Kertet, melyet 1928-ban hoztak létre a korábbi Református Kollégiumhoz tartozó Füvészkert alapjain. Közel 6000 növényfaja között kis csapatunkat elsősorban a trópusi gyűjtemény, a cédrusok - a világ mind a 4 faja látható itt - és a példaértékű kaktuszgyűjtemény nyűgözte le. A Botanikus Kert meglátogatása a Nagyerdőt járva valóban kihagyhatatlan és a szűkebb pénztárcával kiránduló családok számára is elérhető program. Már korábban utánanéztem, de a jegypénztárnál is olvasható, hogy lehetőség van kedvező áron 3-7 fő részére családi jegyet vásárolni, mi éltünk is ezzel a lehetőséggel.

A Nagyerdő nemcsak érdekes és szép növényeknek, de színes állatvilágnak is élőhelye. 2 fokozottan védett és 49 védett gerinces faj található meg itt. A madarak és a rovarok mellett valódi vadvilága is van az erdőnek, ezt borzok, vaddisznók, őzek alkotják. Bár ezek a nagyobb termetű állatok csak igen ritkán mutatják magukat a kirándulóknak, az erdő kisebb lakóival jóval gyakrabban találkozhatunk. Nekünk volt akkora szerencsénk, hogy egy mogyorós pelét és több fürge kis mókust is láthattunk, melyek talán a legkedvesebb állatai az erdőnek.

Minden szülő jól tudja, hogy állatokból sosem lehet elég. Ennek fényében természetesen mi sem hagyhattuk ki a nagyerdei Állatkert meglátogatását. Utólag már felnőtt szemmel nézve is azt mondhatom, hogy kár is lett volna. Hogy a közelben járunk, a kiszűrődő egzotikus hangok jelezték. Az ország első vidéki állatkertje kicsit sem idegen a Nagyerdő természetes hazai környezetétől. Vele teljes harmóniában mutatja be 5 földrész 165 állatfaját. Magukon az állatokon kívül plusz izgalmat tartogat, hogy nemcsak nézelődni lehet, de aktívan részt venni is különböző foglalkozásokon, vetélkedőkön. A kert rengeteg csodás állata közül gyermekeink egyértelműen a híres fehérkezű gibbon pár mellett tették le voksukat. Jerry és Lenocska arról váltak ismertté, hogy saját fajukban az országban először ők alapítottak sikeresen családot. Az Afrika-röpde szintén családunk egyik kedvencévé vált. Nagyon látványosan, csobogókkal, vízesésekkel, felettük átívelő kis hidakkal sikerült megoldani a különleges vízimadarak bemutatását. Kirándulásunk utolsó célpontja az Állaktert szomszédságában található Vidámpark volt, ahova kisvasúttal jutottunk el a kicsik legnagyobb örömére. A vonat a dámszarvasok és a tevék kifutója előtt halad el, így igazán izgalmas volt még ez a rövidke utazás is.

Ha össze kellene foglalni, hogy mit nyújtott személy szerint nekem vagy a családnak a Nagyerdő, annyit mondanék, életre keltette számunkra a mesebeli kerek erdőt annak buja zöldjével, rejtélyes neszeivel, friss levegőjével, a természettel való egyesülés határtalan élményével. Mindemellett egy mai modern kerek erdőhöz méltón programlehetőségeket is bőségesen tartogatott. Debrecen rekreációs központja, a Nagyerdő minden család számára garantálni tudja a feltöltődést, az egészséges környezetben való kikapcsolódást, mégpedig olyan színvonalon, hogy azért megéri akár az ország távolabbi vidékeiből is elutazni ide.